1981-t írunk, 20 éves vagyok. Egyetemista egy erdélyi vidéki városban, sportoló és első éves hallgató a mérnökkar esti szakán. Abban az időben csak az járhatott esti tagozatra, aki bizonyítani tudta, dokumentumokkal, hogy van munkahelye. Hát bizonyította nekem a kézilabdacsapat, ahol játszottam. Kellettem nekik, ők meg bizonyítottak. Vegyes bentlakásban laktam, ami nemcsak azt jelentette, hogy fiúk, lányok vegyesen, hanem azt is, hogy idegenek is laktak ott, külföldiek. Négerek, arabok és görögök. Igaziból azt sem tudtam, mi a különbség közöttük, bőrük színén kívül. Abban az időben nemcsak, hogy nem volt divat Görögországba futkosni nyaralni, mint manapság, de meg sem fordult a legtöbb ember eszében ez az alternatíva. Aki tehette, az Magyarországra és attól nyugatabbra utazott. Azt hiszem, nem ismertem senkit, aki a Balkán félszigeten Bulgáriánál lennebb csorgott volna a térképen. Így hát nekem mindegy volt, hogy arabok vagy görögök vagy négerek, úgysem érdekeltek. Nem is tudtam róluk sokat. Az iskolai görög témájú felkészítés leállt mindig ott, ahol az ókori Görögország csillaga leáldozott. Még csak nem is esett szó görögökről a mindennapi életünkben, mintha nem is léteztek volna. A város, ahol születtem és felnevelkedtem, egyike azoknak a kevés városoknak Erdélyben, ahová görög nem tette be a lábát..furcsa is ez most így visszagondolva, hisz mindenütt ott vannak...
Az én aznapi lelkiállapotom, egy hétköznapi 20 éves lány lelkiállapota. Éppen egy nagy szerelem utáni, kisebb szerelmen vagyok túl, egyedül bandukolok a hosszú aszfaltjárdán, ami a bentlakások között vezető főutcácskáról, letér a bentlakásom bejárata felé. Szélein 3-4 pad, amin mindig ülnek valakik és hülyéskednek. Most a legtöbb üres, csak az utolsón, a bentlakás ajtaja mellett lévőn, ücsörög két srác. Ahogy közeledek, egyre jobban röhögnek. Egészen idegesítő. Megnézem őket, az egyiken megakad a szemem. Nem egy kirívóan jóképű, de vonzó pasi, majd 2 m magas és ahogy röhög, az egész arca egy jókedvű, szimpatikus vigyor. A nyelv amin beszélgetnek, teljesen ismeretlen számomra, csak a sok s-t érzem ki belőle. Nem érdekelnek különösebben, de azt kimondottan rossz néven veszem, hogy olyan hangosan röhögnek, mert az az érzésem, én vagyok annyira nevetséges. Később, megismerkedésünk után, többször is morgolódok neki ezen.
Ez az első alkalom, amikor Jorgoszt látom. Egy ideig nem találkozunk többet, időközben megtudom, ott lakik a harmadik emeleten és egy kosaras csajjal jár együtt. Nem is érdekel a dolog többet.
A programom nem túl nehéz. Az egyetemi órák délután 4-kor kezdődnek és este 10-ig tartanak, de én nagyon sokról hiányzom. Az edzések mindig délután vannak és mindennap legalább 2 óra, így az órákkal nem sokat törődőm. A délelőtt eltelik, a hangulat a bentlakásban jó, ott laknak a kosaras és kézilabdás lányok. Van társaság bőven, valakinek mindig van lyukas órája és éppen otthon van. Míg a kollégáim délután fáradtan esnek be az egyetem padjaiba, a napi munka után, én mindig friss, vidám és nem utolsósorban csinos és jól-öltözött vagyok. Hozzá vagyok szokva a férfiak csodáló tekintetéhez, nem is érdekel, teljesen természetes számomra. Amióta az eszem tudom, tetszettem nekik. Hogy mit esznek rajtam, azt nem igazán értettem soha, de valamit láthatnak, amit én nem. Dehát ez a dolguk végülis:) Megtudjuk, hogy a görög srácoknak van egy kézilabda csapatuk és edzeni szoktak a szabadtéri egyetemi pályán. Innen jön aztán az ötlet, hogy edzőmérkőzéseket kéne tartsunk. Úgy is lesz, egy héten kétszer meccsezünk a görög fiúkkal. Nem telik el egy hónap és a csapat nagyrésze görög sráccal jár. Jorgosz akkor kezd el érdekessé válni számomra, amikor egyszer szétverem az orrát egy védekezésnél. Később ezt is sokat emlegetjük.
Nem tudom azonban, mihez kezdjek az ébredező érdeklődésemmel. Egyrészt én sosem vadásztam le pasit, ez mindig eddig fordítva történt, másrészt tudom, hogy van csaja. Egy ideig, csak olyan néha eszembe jutó dolog az egész, de amikor úgy észlelem, hogy nem érdeklődik irántam, az én érdeklődésem hirtelen mint a láng, úgy szökik a magasba. Kimondottan irritál, hogy ez a görög pasi rám se néz. Lehet, ha lógott volna a nyelve utánam, ma nem itt lennék..de őt eleinte valóban nem érdeklem. A másik csajjal a kapcsolata nem túl jó, hallom innen-onnan, hogy összevesznek, majd kibékülnek, majd megint, szóval labilis egy dolog.
Ez megadja nekem az alibit, hogy támadásba lendüljek.
