Sokan vágynak arra, hogy Görögországban éljenek. Sokan gondolják úgy, ott és egy görög férfi oldalán vár rájuk a paradicsom. A kultúrák, neveltetések közötti óriási szakadék azonban majdnem áthidalhatatlan. Ez nem csak Görögországra vonatkozik..nem könnyű váltani, új életet kezdeni idegenben, egy idegen nyelvet beszélő társsal. Mikor rájövünk, hogy talán hibás lépés volt, legtöbbször már késő, elrepült az élet nagyja, új gyökereket eresztettünk az új hazában és váltani már túl fájdalmas lenne. A történet ugyan életem történéseire épül, attól a pillanattól kezdve, hogy megismertem görög férjemet....de nagyon sok a fantázia benne, sok név nemlétező személyt takar, történések fel vannak gazdagítva képzelt elemekkel. Jó olvasást kívánok mindenkinek!

"Az alkotó renitens, kemény anyaggal dolgozik, mely láthatatlan, és nála feljebb való, ezért még a legnagyobb győzelemből is legyőzötten kerül ki - mert a legmélyebb titok, az egyetlen, amit kimondani érdemes, mindig kimondatlan marad, nem hajlandó alávetni magát a művészi leírásnak. Minden szónál megakadunk, meglátunk egy virágzó fát, egy hőst, egy nőt, a hajnalcsillagot, felsóhajtunk: "Ó!" - és semmi mással nem tudjuk kifejezni boldogságunkat. Amikor ezt az "Ó!"-t fel akarjuk oldani, tudatos gondolattá, művészetté akarjuk átváltani, hogy továbbadjuk másoknak, és megmentsük a velünk együtt való elpusztulástól, fellengzős, festett, hamisan csengő szóáradattá aljasul. Sajnos azonban még nincs más módja, hogy közöljük az emberekkel az egyetlent, ami bennünk halhatatlan, ezt az "Ó!"-t. A szavak, a a szavak! Más menekvés számomra, sajnos nem létezik. Nincs egyebem ezen a huszonnégy piciny ólomkatonán kívül, az ábécé huszonnégy betűjén, csak ezeket szólíthatom csatasorba, csak ezekkel harcolhatok halálomig."