Végre elmegyek bátyámmal egy egész napos kirándulásra és látok valamit ebből az országból, amiből eddig csak a Pelloponéz félsziget pár faluját láttam. Jorgosz nem jön velünk, dolgozik, én kiveszek egy szabadnapot és elszaladunk egy egész napos hajóútra, az Athénhoz közel eső, három szigetre. Poros, Aegina és Hydra a cél, valamint pihenés, napozás a hajón, a szigeteken való gyaloglások után. Bátyám nem volt a Margit szigeten és a Szentendrei szigeten kívül más szigeten eddig, de Görögországban is először jár, így mindkettőnknek nagy élmény az út. Gyönyörű az idő, nagyon jól telik, a hajón napozunk. A szigeteken bejárunk, amit bírunk, a végén már csak vonszoljuk magunkat.
Az első sziget, ahol kikötünk, Aegina szigete, melynek nevét Éjinának ejtik. Ez a legnagyobb a három sziget közül, melyeket meglátogatunk. Nem olyan festői mint Poros vagy Hydra, inkább az ortodox vallási turizmus iránt érdeklődőknek van itt felfedezni-való, mert egy híres, Szent Nektáriosznak szentelt kolostort lehet itt meglátogatni. Az ortodox világ hívői előszeretettel zarándokolnak ide. Szent Nektáriosz-hoz fordulnak bizakodva és segítséget remélve a nagybetegek, úgy tartják, a szent csodát tesz és meggyógyítja a gyógyíthatatlanokat is. Mint oly sok más ilyen zarándokhely Görögországban, az egész sziget, ennek a sajátos turizmusnak a befogadására van berendezkedve, mely abban az időben, mikor mi odalátogatunk, még csak kizárólagosan görögöket jelent. Manapság ukránok, oroszok, szerbek, bolgárok és románok hadai lepik el a szigetet, még a téli időszakban is.
Annak ellenére, hogy mi Romániában nevelkedtünk, soha nem jártunk ortodox templomban gyerekkorunkban. Én először az egyetemi városom ortodox bazilikájában láttam, milyen is egy ilyen templom, a bátyám eddig még sosem. Az egyetemi éveim alatt többször is bementem az utamba eső bazilikába. A nyári melegben imádtam beülni és pihenni a hűvösben. Szerettem a csendet, a békességet ami ott fogadott, nagyon jól tudtam ott elmélkedni. Így tudom mi a szokás, elmutogatom bátyámnak, hová kell bedobjuk az aprópénzt, honnan vegyünk gyertyát, hogyan állítsuk azt be, az erre való homokos tálba, hogyan gyújtsuk meg. Megcsodáljuk a nagyon felcicomázott templombelsőt, a rengeteg, nekünk – reformátusoknak - túl giccsesnek tűnő aranyat, a kegytárgyakat, oltárt. Maga a sziget akkor még alig van kiépülve, nincs semmi más érdekesség, de fürdésre alkalmas partot sem látni a közelben. Nem sok nyoma maradt annak, hogy ez a sziget is, mint Görögország legtöbb része, egyik kézből a másikba, egyik leigázótól a másikhoz vándorolt. A minoszi kultúra nyomait dórok tapossák, majd a perzsákat athéniek, utánuk makedónok, majd rómaiak és velenceiek váltják, mindezekre pontot tesz majd Barbarossa kalóz, mikor a szigetet leigázza. A végül függetlenségét kivívó sziget, két röpke évig, 1826-28 között, a megalakulófélben lévő Görögország fővárosa is lesz. Van egy ókori templommaradvány is, Aphaia templomának a maradványa, ami egészen jó állapotban van, oszlopai még mindig sokat sejtetően magasodnak az ég felé. Kézikönyvemben olvasom, hogy megvan az Apolló és Ellanios Zeusz templomának is a helye, sőt még egy ásatási terület is, de mivel ezeken nem sokat látni, a kevés rendelkezésünkre álló idő miatt, marad az Aphaia templom és a kolostor meglátogatása.
Mire a hajóra kerülünk, máris elfáradunk, el nem tudom képzelni, hogy fogjuk a másik két szigetet meglátogatni. Rájövök, ezekben a többszigetes túrákban a szigetek nevei inkább csaliként szerepelnek, mert úgysem lehet mindet rendesen megnézni. Így a legtöbben a kikötő körüli helyeket részesítik előnyben, vagy előre kiválasztják maguknak azt a helyet, amit behatóbban meg szeretnének nézni, és akkor céltudatosan azokat célozzák be, ahogy a hajó kiköt.
Poros szigete egy álom, a sok kis fehér házacskával, sokkal inkább belopja magát az ember szívébe mint Aegina. Akkor még sokkal békésebb, mint manapság. Ma jacht jacht mellett horgonyozik a kis sziget kikötőjében. Mivel a sziget közvetlen Aegina mögött fekszik a Saronikos öbölben, nagyon közel Athénhoz, ezért itt is nagyon nagy a hétvégi forgalom. Hajóval is, de buszokkal is folyton jönnek az emberek. Poros nagyon közel van a szárazföldhöz, ezért Ermioniban állnak meg a buszok és onnan csónak-taxival mennek át a látogatók. Meglepődve látjuk, hogy a görög turisták nagy része semerre sem megy a szigeten, célba veszik a nagyon szépen kiépített parton a kávézókat és oda lehuppanva, ott töltik el az összes időt, amit erre a szigetre a kapitánytól kapunk. Mi sajnáljuk így elvesztegetni az időt, azért egy kávéra mi is leülünk, de igyekszünk azt rövidre fogni és legalább egy kicsit bejárni az aprócska, de annál festőibb szigetet.
A meleg ellenére felmászunk az 1927-ben épített óratoronyhoz, amelyik Poros jelképe, de viszonyítási pont is a szigeten megadott távolságokra. Mivel Poros divatos sziget volt már a 60's években is, ezért itt több fontos ember megfordult, úgy görögök, mint idegenek, például a nekünk nagyon ismerős Gerald Durall, aki szerint ez a legszebb hely, ahol életében járt. Ezen a szigeten is természetesen vannak ókori maradványok, elsősorban Poszeidon naosza, de mi odáig nem megyünk el. Bejárjuk a kis, festői sikátorok egy részét, megcsodáljuk a sok szép neoklasszikus stílusban épült épületet, végigsétálunk a nagyon szépen kiépített rakparton. Meglepődve tudjuk meg, hogy itt lett öngyilkos Démoszthenész, valamint 1827-ben, két hónapig, itt volt a kormány székhelye. De innen indult a hajóhad a híres Navarinói ütközetre is. Megnézünk hát mindent amit ilyen gyorsan lehet és tovább is megyünk Hydrára.
Hydra-n már nincs erőnk semmire. Kivánszorgunk a hajóból és lehuppanunk a kikötőben egy padra. Ott hülyéskedünk és bámészkodunk, biztatjuk egymást, míg végül felülünk két szamárra, melyekkel végigporoszkálunk a keskeny utcákon. Tetszik, hogy a szigeten nincsenek autók. Megbámuljuk a fehér házakat, színes virágokat, turistaboltokat. Ha a Poros-on látottakat fokozni lehet, hát itt fokozzák. Minden van itt, amire egy modern turista vágyik és amit valaha a Görögországról bemutatott filmekben lehetett látni. Ez a sziget még látogatottabb Porosnál, még fehérebb, még keskenyebbek az utcái és talán még fontosabb szerepet is játszott a történelemben mint az előbbiek. Nem csoda, hisz Hydra nagy tengerészeti hatalom volt, az 1821-s szabadságharc idején, 186 hajóból álló haddal rendelkezett. Bizony, ez a kis sziget. Több híres és fontos személyiség származik a szigetről, de nagyon sok művész felkereste az utóbbi évtizedekben, még filmet is forgattak itt Sofia Loren szereplésével. A vallási turizmus iránt érdeklődőket viszont az a tény kápráztatja el, hogy a szigeten 300 templom és 5 kolostor van! Nem kevés ahhoz képest, hogy egy viszonylag kis szigetről van szó.
Mi már a tengerészeti múzeumba sem bírunk bevánszorogni, a szamárhátról most mi huppanunk valamelyik kikötői taverna asztalához, ahol végre falunk pár tengeri herkentyűt, finom uzo (erős, ánizsos pálinkafajta ital) társaságában. Tehetjük, mert senkinek nem kell vezetnie és ez utunk utolsó állomása, innen már egyenesen Pireuszba visz a hajó, ahonnan metróval kell még háromnegyed óra, amíg hazajutunk. Rengeteg élmény egy napra, idő kell majd, mire feldolgozzuk, de szerencse csináltunk egy csomó képet, így lesz amit újból és újból nézegessünk, az elkövetkezendő években.
Ilyen kirándulást sem teszünk soha többet együtt, csak mi ketten, testvérek. De talán ilyen egyetértés sem lesz közöttünk soha többet. Az élet macerái következtében eltávolodunk egymástól, bátyám megkeseredik, előtérbe kerül nehéz természete.
Talán nekem is, ki tudja..?
De akkor, azon a nyáron, nagyon jól érzi magát nálunk, nekem meg olyan, mint a Messiás. Kicsit megfeledkezem saját dolgaimról, igaz, látja rögtön rajtam, valami baj van és kérdezi is. Hisz olyan sovány vagyok, soványabb talán mint lánykoromban, pedig 31 évesen azért fel kéne 2-3 kilóval legalább többet mutatni, ahhoz, hogy ne legyen már-már csúnya a csontosságom. Sokat beszélgetünk, de hiába, megoldásra nem jutunk. Az ő problémája egyszerűbb, mert ha nem is optimálisan, de már megoldódott, szétmentek. Neki most az a dolga, a szétválás gyakorlati részeit is elintézze, valamint lelkileg egyensúlyba kerüljön. A kapcsolatuk nem volt ideális, mégis nagyon szenved, nem tudja magát túltenni a történéseken, bizonyos dolgokon, nagyon örülök, hogy elhívtam magunkhoz, kicsit eltávolodik mindentől, feltölti magát napfénnyel, energiával.
Ez az első év, mikor Jorgosszal megengedhetjük magunknak, elmenjünk valamerre szabadságunk alatt, így felajánlom bátyámnak, jöjjön velünk és utazzunk el Patmos szigetére. Úgy intézzük a szabadságunk, valamint ő is a dolgait, hogy ezt megvalósíthassuk, így a háromszigetes út után két héttel, el is utazunk hajóval Patmosra hármasban.
