Kissé kábultan ébredek. Csak nézek ki a fejemből. Illetve néznék, ha nyílna a szemem. Ki kell azonban pattanni, már az én esetemben mászni, mert ..mert.. kezdődik a nap. 7-kor szól az óra, illetve a mobilom, azt lenyomom és még 10 percet garantáltan durmogok a paplan alatt. Illetve dehogy, kirohanok az előszobába, ahol felhúzom kissé a központi fűtés érzékelőjét 18 fokra, ettől beindul nagy dübörögve a központi masina a pincében és amíg a meleg elkezd szétáradni a lakásban, visszabújok a takaró alá. Azon morfondírozok, amíg várom, melegedjen a hálószoba, érdekes, hogy az emberek azt hiszik, Görögországban nincsen hideg, nem kell fűteni. Pedig hideg is van, kint is bent is, tél a levegőben, a lelkekben.. Egyedül vagyok 35 évesen Görögországban, egy elrontott házasság sebeit nyalogatva, bénultan, döntésképtelenül.
Igen, ma, ma biztosan, jobban fog menni minden, az életem, a napi programom, megoldást találok mindenre, bizonyosan...
