Az új évben a munkahelyi állapotaink megint változnak, először Jorgosz vált, aki egy picike könyvelői irodába kerül, ennek a főnöke, egyben tulaja és egyetlen munkavállalója, egy nála 3 évvel idősebb görög nő, Martha. Az iroda a központ egyik kis sikátorában van, egészen közel az Akropoliszhoz.
A nő nagyon érdekes. Nem szép, de van egy különleges stílusa és nagyon lezser, nyugis a természete. Az alakja telt, festett szőke a haja és mivel jól szituált, mindig nagyon szépen van öltözve, ruhái mind egyediek. Házasságban él, de rossz házasságban-jövünk rá hamarosan, és van egy 11 éves szép szőke kislánya. Az első évben próbálunk barátkozni, elmegyünk hozzájuk – gyönyörű családi házban laknak Athén egyik dél-központi negyedében. Az alsó emeleten Martha szülei, az emeleten ők. Még el is megyünk egyszer-kétszer kirándulni, de valahogy nem igazán talál a szó. Mi ketten nők nem nagyon csípjük egymást, nem tudom miért, de nem tudunk közelebbi barátságba kerülni. A másik pasi sem szimpatizál különösebben, de egy-egy kiruccanáskor jól érezzük magunkat együtt. Közöttük is sokszor van feszültség, úgy ahogy köztem és Jorgosz között is.
Jorgosznak tetszik a munka, nyugodtan dolgoznak ketten együtt a kis irodában, a nőnek már évek óta megvan a cége és a jól bejáratott kliensei. Martha az, aki inkább a külső feladatokat látja el eleinte és Jorgosz ül az irodában, aztán ez egy idő után ez fordítva lesz. Egy újabb nagyon kedvező lehetőség is adódik, Jorgosz jóképű Kostas barátja felmond több mint egy évtized után a cégnél, ahol dolgozik. A cég olasz cipők importálásával foglalkozik. Kostas nem ül tétlenül, nagyon jól tudja, miért mond fel. Saját céget alapít, és saját számlájára kezdi az olasz cipőket importálni a már általa jól ismert gyártóktól, majd azokat a nagykereskedőknek eladni. A cége nagyon szépen beindul és így felajánlja Jorgosznak a könyvelői állást. Remek lehetőség, a több órás megbeszélés eredménye, hogy Jorgosz be is társul a cégbe, így százalékos bevétele lesz az eladásokból. Az ő esetükben nem lesz igaz az, hogy a barátság tönkremegy akkor amikor üzleti kapcsolat lesz belőle, a cég nagyon szépen felfutja magát. A mai napig is tart Jorgosz és barátja között ez a közreműködés. Ezenkívül egyre több ismerős keresi meg Jorgoszt azzal a kéréssel, segítsen már nekik az adóbevallási nyomtatványaikat kitölteni. Ebből is végül egy sikeres mellékfoglalkozás alakul ki. Hirtelen Jorgosz megtalálja az utat szakmai téren és eltűnik a bizonytalansága, apátiája, új életkedv pezseg benne.
Én nagyon sokat járok ugyanahhoz a klienshez, egy nagyobb céghez, nyomtatókat installálni, javítani és az ott dolgozókat betanítani. Egy időben már a hét napjaiból majdnem 4-t teljesen ott töltök. A cég most növekedik, terjeszkedik, új irodáik vannak Agia Paraschevi negyedben, új embereket vesznek fel, folyamatosan vásárolják a felszerelést. Mégis váratlanul ér, amikor munkát ajánlanak fel. A cég ügyvezető igazgatója nő és szívesebben alkalmazna nőket, mint férfiakat, hogy így is segítse a hátrányosabb helyzetben lévő asszonyok foglalkoztatását. A fizetés amit felajánlanak, klasszisokkal jobb mint az addigi. Annyira jó, hogy képtelenség ellenállni az ajánlatnak. Ráadásul saját külön-bejáratú irodát ajánlanak és egy nagyon hangzatos címet, én leszek a cég IT managere. Ugyan rajtam kívül egyelőre más szakembereket nem vesznek fel, de arra gondolok, az önéletrajzi kivonatomban ez a cím nagyon szépen fog mutatni, nem kell majd alája írni, hogy tulajdonképpen saját magam menedzsere voltam. A főnökség a gyakorlatban azzal jár, hogy mindent nekem kell elvégezni. A régi munkahelyemet szeretem ugyan, de mióta a régi főmérnököt lecserélték és Babis kollégám is nehezíti a napjaim, úgy gondolom, nincsen sok veszítenivalóm. Átadom hát a terepet Babisnak, akivel aznap, mikor megtudja, hogy elmegyek, madarat lehet fogatni.
Egy szép napon átcuccolok tehát az új céghez. Ide már sajnos nem járhatok gyalog, legalább fél óra az út naponta és két buszt is váltok, de megéri. Eleinte nagyon szépen alakulnak a dolgok és nagyon, de nagyon jól érzem magam az új irodámban. Az én szakmámban nagyon ritka dolog, hogy valaki irodához jut ilyen pár éves, friss alkalmazottként, ahhoz először felelős pozícióba kell kerülni. A legtöbb helyen azok a böhöm nagy munkaterek vannak divatban, amiben az íróasztalokat egymástól csak egy vastag üvegfallal választják el, de az is csak vállmagasságig ér. Most be tudom csukni az ajtóm és ugyan itt is az irodák felül nyitottak, de az elválasztófalak végei nagyon magasan vannak, ha az ember halkabban beszél, nem hallatszik át semmi. Ráadásul nem üvegből vannak, hanem olyan anyagból, ami nem átlátszó, némileg szigetel is, így az embernek van egy kis magánterület illúziója, ez pedig serkenti a munkakedvet, legalábbis nálam. Mindenki kopog az ajtón, mikor az be van csukva, ez egy olyan udvariassági szokás, amit én is betartok, ha más irodába megyek. Nyugodt és kellemes a légkör.
A baráti társaságban is változnak a dolgok. Rosa férje az, aki nincs megelégedve és sehogy sem tud valami neki tetsző állásba kerülni. Vangelis viszont bekerül végre a minden mérnök álma cégbe, hatalmas fizetéssel. Ez az egyik legnagyobb elektronikával foglalkozó cég és Vangelis sehol máshol nem akart dolgozni, neki ez volt az álma. Megbeszéljük egyik találkozásunk alkalmával, hogy majd az első adandó alkalommal beajánl engem is. Jó a cég ahol vagyok, nem rossz a munkahelyem, de az ahol Vangelis van a legjobb.
Jorgosz libidójára azonban nincs hatással a jó irányba haladó szakmai életünk. Senki nem sejti az ismerősök közül, mennyire rosszul élünk. A veszekedéseink majdnem mindennaposak, egyszerűen én úgy érzem, nem bírjuk sokszor egymást elviselni, mindenki mindig a maga igazát hajtogatja, nem tudunk egy nevezőre kerülni. Mikor kint vagyunk másokkal, vacsorázni vagy valamelyik rövid kiránduláson, akkor nincsen semmi baj, mindketten jól érezzük magunkat. Otthon minden megváltozik. Én is hibás vagyok, de nem tudok magamon uralkodni: rettenetesen bosszantanak dolgok, olyasmik, amiket ezerszer elmondok neki, amikre megkérem, de következetesen nem csinálja, nem tartja be. Én úgy gondolom, mivel a háztartási munkák oroszlánrészét én végzem, annyi megbecsülést megérdemelnék, hogy ha arra kérem, ne gyalogoljon be cipővel a ház legmesszibb sarkába, akkor ezt tiszteletben is tartsa. Ők úgy szokták meg, hogy cipővel járnak a házban és én ezt nem tudom átvenni. Nálunk otthon volt egy előszoba, ahol mindenki levette a cipőjét és belebújt a papucsába. Most itt is van egy előszoba, de mégsem tudom rászoktatni, hogy ezt a dolgot betartsa. Van amikor eszébe jut, de legtöbbször nem. Én meg betegesen érzékeny vagyok erre a dologra, szeretném ha olyan lakásom lenne, ahol tudom, nem járunk kinti cipőben. Én szeretnék néha egy párnára leülni a parkettára, hátamat a kanapénak vetni és ott olvasni vagy zenét hallgatni. De ezt nem tudom megtenni, mert tudom, mindenfelé mindenki cipővel bemászkál. Szeretném ha a kád előtt is lenne egy olyan puha kis-szőnyeg, amire ráléphetek mezítláb mikor a kádból kilépek, de ezt sem lehet megvalósítani. A görög ismerőseimnél mindenhol a cipőket a fürdőben tartják. Én ezt kimondottan utálom! A kis fürdőkben általában olyan cipő és lábszag van, hogy utál az ember bemenni.
A hálószobában is szeretnék két puha kis-szőnyeget letenni az ágy két oldalára, de természetesen ez sem lehetséges, hisz Jorgosz felöltözik és akkor úgy cipősen ahogy van, elkezdi a lakásban azon tárgyak felkutatását, amiket magával vinne. Engem nem zavarna egy enyhe rendetlenség, de a tisztaság hiánya igen. Jorgosz szeretné ha tökéletes rend lenne mindenhol, de a tisztaság hiánya már nem zavarja. Ezen nagyon sokszor összekapunk.
Van egy másik rémes problémája is, amit nem tud kezelni vagy nem akarja, vagy hanyag hozzá: rettenetes lábszaga van. Ez is egy olyan dolog amiről nem lehet beszélni ugye senkivel, de teljesen megkeseríti az életem, mert én egyszerűen utálom. Megvolt ez a dolog az egyetemi éveink alatt is, de nem volt ennyire intenzív, meg ott könnyebben elbánt vele. Görögországban azonban az év felében nem hordunk zoknit. Én sem, más sem. Persze a jófajta bőrcipőkben nem lesz az ember lába annyira büdös, de mindenképpen fokozottabb odafigyelést igényel a dolog. Mindig könyörgöm neki, ahogy hazaér, menjen rögtön lábat mosni, de csak akkor teszi meg, ha én otthon vagyok és lökdösöm. Én nem tudom ezt egyszerűen felfogni. Nem értem, hogy a csodába nem érdekli az a kép, ami bennem róla van? Ha nekem azt mondaná a társam, hogy büdös vagyok, első dolgom az lenne mikor az ajtón belépek, hogy ruhát cseréljek és lezuhanyozzak. Elemi jóérzést igénylő dolgok, nem tudom hogyan kezeljem, mert semmi nem hat rá. Vannak periódusok amikor odafigyel és megoldja, de vannak időszakok mikor később érek haza a munkából és ahogy kinyitom az ajtót, egyszerűen mellbe vág a lábszag. Ez valami rettenetes és kibírhatatlan! Felfogásbeli különbségek ismét:: a görög férfiak, amellett hogy ízléstelennek tartják nyáron a zoknit, alig alig járnak szandálban! Munkahelyeken csakis a csukott cipő az elfogadható, na most el lehet képzelni mikor 8-10 óra után lehúzzák a cipőt a lábukról. Annyit veszekedünk emiatt, hogy végül elmegy Jorgosz bőrgyógyászhoz ahol kisül, azért ilyen elviselhetetlenül büdös a lába, mert valami gomba lakozik a bőrön. Ekkor kap olyan port, amivel a cipőit beszórjuk és spray-t amivel a lábát kezelheti és ezekkel a szerekkel időszakosan a problémát nagyon szépen kezeli. Sajnos a hanyagsága időnként megint előtérbe kerül és nem használja a szereket, ekkor a probléma is rögtön megint előjön. Nagyon kellemetlen dolog és nagyon nagyon sokat ront a közöttünk lévő, amúgy sem rózsás helyzeten.
A szeretkezéseink annyira megritkulnak, hogy hónapok telnek el anélkül, hogy egymáshoz nyúlnánk. Sokat dolgozunk, ő egyre többet marad bent, én is egyre későbben jövök haza, otthon csak a szükségeseket beszéljük, mert bármilyen megbeszélésre irányuló igyekezetünk veszekedésbe torkollik. Nekem rettenetesen rossz ettől a lelkiállapotom, néha megint összevissza ver a szívem, aztán meg újabb pszichoszomatikus tünetként elkezd dagadni a lábam. Mindkét lábam a boka mögött napokig olyan mint a cipó és fáj. Semmi testi bajom, minden rendben van, csak a lábam dagad. És sovány vagyok, mint a kutya a sok idegeskedéstől Sokszor nem tudok aludni, rám jön az idegesség, ki kell menjek a nagyszobába és ott le fel járkálok. Van amikor töltök magamnak egy italt, ez kell ahhoz, hogy el tudjak aludni. Tudom jól, érzem, szexhiányom van, fiatal vagyok, 29 éves, a nőknél a 30 körüli kor a testi beteljesülés kora, amikor megismerjük végre saját magunkat, reakcióinkat és tudjuk mit, hogyan akarunk, mikor szerelmi együttlétről van szó. Nekem borzasztóan hiányzik a dolog, de nem Jorgosz, hanem maga a testi aktus. A régi Jorgosz hiányzik és a régi önmagam, de ez a két ember, aki most egymással él, már egyáltalán nem emlékeztet arra a két fiatalra, akik valahol egy román egyetemi városban egymásra találtak.
Nincs jövőképem, ez amiben vagyok, teljesen más annál, amire vártam és vágytam. Tudom jól, én is hibás vagyok, valószínűleg másképpen kellett volna, másképpen kéne viselkednem Jorgosszal. Át kéne lépjek bosszantó dolgokon, nyugodtabbnak kéne lennem, nem kéne mindent olyan véresen komoly szemszögből nézni és kissé talán el kéne engednem magam. De már annyi sok dolog van, ami nem talál köztünk és egyik sem hajlandó a magáéból engedni, hogy nem maradt olyan felület, amely elég széles lenne ahhoz, hogy ott megint egymásra dőljünk...
