Eljön a falura utazás napja. Már nagyon várom, illetve várom is meg nem is. Ha jobban magamba nézek, igen, örömmel tekintek a kaland elé, még nem sokat láttam az országból és még nem sokat fürödtem a meleg Égei tengerben. Busszal megyünk, hisz nincs kocsink. Ismerős levisz a buszállomásra, ahonnan a távolsági buszok indulnak a Pelloponéz félszigetre. Nagyon szép, nagy buszok, nem olyan ócskaságok, amikhez otthon voltam szokva, legtöbbje Ikarus. Mindegyikben klíma, az ülések kényelmesek, nem vesznek fel több utast, mint ahányan felférnek, így nincsenek olyan rémes helyzetek, mint amilyenekre a 80-s évek Romániájából emlékszem. Még csak nem is büdös a "pullman", ahogy ők a buszt nevezik. Ezt nagyon furcsállom, mert a busznak igaziból "leoforio" a neve és nem értem honnan ez a pullman elnevezés, amit mindenki használ a távolsági buszokra. Kérdezősködöm és kiderül, a görög és olasz nyelvben a pullman szót a távolsági buszokra használják. A szó eredetileg Amerikában hálókocsit jelentett és a George Pullman által létrehozott Pullman Társaságról kapták nevüket, mely társaság ezeket gyártotta. Aztán a szó begyűrűzött Európába és itt vagyunk most egy pullmanon, Ileia negyed felé száguldva. Az út gyönyörű. Athénnak a déli része teljesen gyárnegyed, nem valami szép látvány, de nekem minden érdekes. Nem sokkal Athén után megjelenik a tenger a bal kezünk felől és a Korinthoszi csatornáig már végig a part mentén haladunk, a kilátás lélegzetelállító. Még nincsen meg a ma használatos gyorsforgalmi Attiki Odos, melyen ma Athénból Korinthosznál lehet lenni egy röpke 20 perc alatt, a sztrádán körülbelül 2 óra az út. Athénhoz közel óriási gyáregységre leszek figyelmes, ahol látszik a súlyos levegőszennyezés. Ez az Aspropyrgos-i olajfinomító, a legnagyobb Görögországban. Mellette a Skaramangas-i hajódokk, valami óriási nagy dög hajókkal, melyek arra várnak, az olajat szállítsák a Mediterraneum egész térségébe. Sajnos Jorgosz is, mint a legtöbb mai görög, nem sokat tud mesélni történelmi dolgokról vagy egyéb érdekességekről, nekik a táj, a gyárak, az ókori romok annyira mindennapi jelenségek, hogy el sem gondolkodnak azon, mi miért van ott és éppen úgy, ahogyan van. Aspropyrgos és Skaramangas mellett van Eleusis, ókori misztériumok helye, ma pedig egy nagyon érdekes jelenség otthona. Eleusisi fenoménnek nevezik a nagy meleg gyakori megjelenését, az átlag hőmérséklet nyáron itt 33 fok, de 1973 és 2007 között 9szer tartotta magát 45 fok fölött árnyékban! Hát nem szívesen laknék itt az biztos.A busz végül áthalad a Korinthoszi csatorna fölött, amit alig pár percre tudok megpillantani. Akkor még nincsen kész a ma használatos autosztráda, így ha keveset is, de láthatom. A ma itt áthaladó kocsikból, semmit nem lehet látni, ahhoz külön le kell kanyarodni a régi hídhoz. A csatorna egyik falában emléktábla áll, amiről a Görögországi útikönyvemben olvasok, de csak sokkal később látom azt saját szememmel. Az emléktáblán megörökítik Türr István és Gerster Béla nevét, kiknek tervei alapján a görög állam, a XIX. sz. vége felé megépítette a mai csatornát. Jorgosz nem is halotta nevüket, nem tud semmit az egészről, akkor csodálkozik el, amikor jóval később egyszer saját szemével látja az emléktáblát.
A görögöknek nagyon szelektív az emlékezőtehetségük - gondolkodom el, de talán igazságtalan vagyok, hisz minden nép a saját állampolgárai tettét emeli ki, isteníti és írja fel aranybetűkkel a történelem lapjaira. Azért mégis csodálkozom, hogy nem találkozom senkivel soha Görögországban, aki e két emberről hallott volna.
A további útszakasz érdekessége, hogy a tenger a Korinthoszi csatorna után hirtelen a jobb kezünk felé kerül. A táj érezhetően megváltozik, sajnos ókori Korinthosz sem látszik semerre. Sokkal kevesebb erre a forgalom. Akárhányszor ezt az útat majd később megtesszük kocsival, minél lennebb csordogálunk a térképen, mindig érzékelhetően csökken a forgalom. Patra-ig már nincs semmi érdekes, de maga Patra városából sem sokat látni a buszból. Egyszer egy későbbi alkalommal megállunk, a kikötő tetszik nagyon, maga a város kicsi, de szimpatikus. Jorgosz meséli, hogy Patra nevezetes a karneváljairól.
A falu innen már nincs messze, azonban nem megy át rajta a busz. Utánunk jön egy ismerős kocsival, aztán negyed óra után bekanyarodunk Jorgosz apjának a falujába. Megkezdődik a vidéki vakációnk.
