Életem a görögökkel..avagy, görög felesége lettem

A kis utca, amiben a házak találhatóak, annyira keskeny, hogy két ember éppenhogy elfér egymás mellett. A "mi" házunk elején egy kis aszfaltozott udvar található, szőlőlugassal beárnyékolva, ide az utacskáról még pár lépcsőn lehet feljutni, kerítés nincsen, az udvaron kis vasasztal és székek. A téglalap alakú kis udvar végében nyílik az ajtó, mögötte egy nagy szobába lépek. Ennek jobb fala mentén van a tulajdonképpeni konyha, konyhabútorok és kagyló, a másik fala mentén a franciaágy, ahol anyósomék alszanak, majd utána, ugyancsak a bal fal mentén, a fürdőszoba, mely egyben WC is. A padló a szokásos fekete mozaikos, szőnyegtelen, csillogóan tiszta minden. A konyhaajtó mellett egy külső vaslépcső kanyarog az emeletre, ott egy nagy tágas szoba található, szokatlan módon nem kőlappal, hanem parkettával van a padló borítva, ami nekem nagyon tetszik. A parketta színe nagyon kellemes világosbarna, én nagyon szeretek minden meleg színt a lakásban, ez rögtön szimpatikussá tesz mindent. Ahogy belépek, beleszeretek a szobába, a bal és jobb falon lévő régi ajtókeretekbe most szekrényeket illesztettek, azonkívül egy régi nagy utazóláda is található fent, mindenféle régi kinccsel. A franciaágyon két matrac van, anyósom valahonnan begyűjtötte őket, aztán nem volt hol tartsa, így nagyon puha a fekvés rajta, amit én nagyon szeretek. Később rájövök, hogy talán nincs olyan görög, legalábbis az ismerőseim körében, aki puha, lágy matracon aludna, valahogy mindig összetévesztik a gyógymatracot a kemény matraccal, illetve meg vannak győződve, csakis az a matrac egészséges, ami olyan kemény, mintha az ember a padlón aludna. Ez egy olyan népi meggyőződés ami szájról szájra terjed közöttük, mint annyi más, ahogyan később megtapasztalom, és bármilyen típusú társaságban is legyek, erről a dologról ugyanazt hallom mindenütt. Mintha nem létezne még egy csomó matracfajta, ami egészséges alvást biztosítana, a keményen kívül, ott van például a flexibilis matrac, a kiemelten gyógymatrac, komfort matrac, lágy matrac, rugalmas matrac, rugalmas vastag matrac, vékony matrac és talán még más is, amiről nem is tudok. Egyelőre viszont élvezem a lágy, puha, alattam besüppedő matrachalmot, hisz a két matrac alatt még ráadásul az ágy alja is ruganyos. Szeretek kiülni az ajtóba fent, az első lépcsőfokra és bámészkodni. Fentről messze el lehet látni és ugyan a tengert nem látom, a táj annyira érdekes, annyira más. A levegő is más, a tenger illatát idáig szállítja az esti szellő. Nem is csodálom, hogy cipővel mindenhol bemennek a házba, hisz tulajdonképpen nem látok az utcákon mocskot, sár nincs mitől legyen, hisz nyáron itt 3 hónapig egy csepp eső nem esik. Ezt a tisztaságot a legkisebb falutól a nagyvárosig megfigyelem később, nem szokás a házak sarkára pisilni, de hányást sem látok sehol, igaz részeget sem látok soha az utcákon. Mindezek alól csak Athén központja a kivétel, azok a helyek, ahová rendes ember besötétedés után nem megy. Itt falun a házak előtt az utcákat is tisztán tartják, ráadásul a legtöbb házból, mint a Jorgoszékéból is, a mosogép kifolyó vizét az utcákra eresztik ki, mert csatornázás nincsen ezekben a falukban, így a mosóporos víz is folyamatosan mossa a köveket. Délelőttönként mosópor és öblítő szaga terjeng a levegőben, ahogy az asszonyok mosnak, majd a szabad ég alatt teregetnek.

 

A bal oldali és jobb oldali ház úrnője is Maria névre hallgat, mint, teljesen véletlenül, anyósom is. Jorgosz nagymamája volt Maria és ezt már tudom tőle, hogy a gyerekeknek szokás volt a nagyszülők nevét adni, sőt mi több, azt meg is követelték. Nagy csaták folytak egy- egy névadás előtt és sokszor egy életen át tartó ellenségeskedéseket szült az, ha a gyereknek családon kívüli keresztnevet adtak, vagy ha az elsőszülött nem az apa szüleinek a nevét kapta. Ez már a városokban megváltozott, de vidéken a  mai napig őrzik ezt a hagyományt. Ezért van az is, hogy például bizonyos szigeteken nagyon gyakoriak bizonyos keresztnevek. 

 

Mindkét Mária unokatestvér idősebb Jorgosznál. A jobb oldali ház Mariaja egy magát modern, felvilágosult nőnek tartó, jó negyvenes nő, aki egyedül él Athénban. Sose ment férjhez, senki nem tudja miért, de kapcsolatai sem voltak, legalábbis nem lehet semmit tudni magánéletéről. Még él az édesanyja ott a falusi házban, de már elég idős. Maria a híres Keranis cigarettagyárban dolgozik Athénban, mely tényre nagyon büszke, hogyisne, a Keranis az első görög cigarettagyártók között van, a "Karelia" és "Papastratos" után alapították. E két utóbbit jól ismerem, hisz a görög fiúk mind ezeket szívták egyetemi éveink alatt, sőt én is, kedvencem volt a felfele nyítható Papastratos. A Keranis éppen ekkor éli fénykorát, több mint 2.500 alkalmazottal, nem csodálom, hogy Maria a kiválasztottak közülinek érzi magát kényelmes, meleg, szép irodájában, ahonnan egyenesen a Pireuszi kikötő nagy hajóira lát és nagyon jó fizetésével, ami a falusi házon is meglátszik. Nincs sok önálló, managerként dolgozó nő ekkor még a görög fővárosban, de a Keranis-nak sem lehet sejteni szomorú jövőjét, 2006-ban bekövetkező, végleges felbomlását.

 

Marianak egy nagyon szép négyszobás "retire" lakása van a központban. Ez még az az időszak, amikor lehet élni a nagyváros központjában, nincs túl nagy levegő-szennyeződés és túl sok idegen bevándorló. Valamikor abban az időben kezdődik az Athéniek központtól távolabbi, kertnegyedekbe való tömeges kivándorlása. Emiatt a központi lakások árai egyre olcsóbbak, míg a periféria zöld negyedeiben a lakások árai folyamatosan csak növekednek. Egy későbbi vendégeskedés után Mariánál, a "retire" lakás lesz az álmom, de soha nem valósul meg. Ezek az utolsó emeleten lévő lakások, melyeknek nagyobbak a balkonjai, mint maga a lakás, pazar kilátást nyújtanak Athénra. Maria bátyja tengerész. Ekkor kerülök először tengerész-közelbe és olyan furcsa. Nem mintha nem tudnám, hogy a görög hajósnépség, de olyan érdekesnek tűnik számomra, hogy az unokabáty hajón dolgozik és az év nyolc hónapjában távol van. Nem is találkozom vele csak egyszer, a Jorgosz mellett leélt évek alatt. A család nem sokat emlegeti a nevét, azt sem tudom meg, tulajdonképpen milyen funkcióban dolgozik a hajóstársaságnál, aztán Jorgosz megsúgja, hogy saját neméhez vonzódik és ezt nem tudják a többeik elfogadni, inkább úgy tesznek, mintha Babis nem is létezne. Maria eleinte szimpatikus, eleinte mindenki az, hisz a mosolygáson kívül nem sokat tudunk egymással kezdeni és különben is, még túl korán van ahhoz, hogy kiássa valaki is a csatabárdot. Később rájövök, Maria alaposan öreglányos, legalábbis annak veszem én azt a folyamatos kioktató stílust, amiben velem beszél. Olyan ...  mindent jobban tudó nálam, persze ebben jó társra talál bennem, könnyű préda vagyok, nem zavar, elfogadom, hisz nyilvánvalóan mindent egyelőre jobban is tud nálam. Amúgy kedves nő és mint a legtöbb görög, ha nem ellenkezel vele, mindent megtesz érted. Nem sokat leszünk együtt az évek alatt, azért párszor eljön, párszor megyünk, tartjuk a rokoni kapcsolatot a válásomig.

 

A baloldali ház Maria-ja alig pár évvel idősebb Jorgosznál és mindenben ellentéte az idősebb Maria-nak. Míg Keranis Maria, ahogy később elnevezem, fekete hajú, erős szőrzetű és fekete szemű, addig a másik Maria szőke, kék szemű, finom, törékeny alkatú. Nagyon kedves és én rögtön ráérzek, hogy őszintén az. Mindig örömmel vagyok falun, őmiatta, és minden nap átlépek hozzá egy kávé melletti beszélgetésre, már amennyire erőmből és tudásomból futja. Maria hiába fiatal, két nagy gyereke van, 18 évesen már szült. Ugyanúgy ment férjhez, ahogy annak idején anyósomat kényszerítették, "proxenio" nyomán, vagyis az apja kiválasztotta neki a jövendőbelijét. Szerencse neki is tetszett, meg nem is akart ellenkezni, mert eleve úgy nőtt fel, hogy tudta, ez lesz a sorsa. Gyönyörű, szépen berendezett házuk van az emeleten, a régi nagyszülői lakás helyén. Az alsó szint nincsen beépítve, amit nagyon sok helyen látok, nagyon gyakori. Az oszlopokon álló felső szinten van a lakás, lent pedig amolyan raktárszerűen tárolnak biciklitől, motoron át, tüzelőfáig, minden nagyobb holmit. Ez igaziból a rendetlenség érzetét kelti nagyon sok háznál, de itt, Maria-nál erről szó sincs, minden sorban, rendben. Maria a napját azzal kezdi, hogy lesepri a lépcsőket és az alsó szintet végig. Nincs sok szoba fent, de nagyon szépek, világosak, tiszták, rendezettek, súlyos, sötétbarna bútorokkal, szép, kristályokkal teli vitrinekkel. Ő is, mint anyósom, szoros program keretében végzi feladatait, mindig délelőtt elvégzi a tennivalók oroszlánrészét, hogy délután legyen pár szabad órája egy traccspartira velünk vagy más barátnőkkel. 

 

Érdekesnek tartom ezeknek az asszonyoknak az életét. Anyósom is, Maria is reggel felkelnek, megisszák a kávéjukat - reggelizni soha senki nem szokott rendesen, csak pár édes száraz sütemyént kapnak be a kávéval, majd nekifognak a tennivalóknak. Legtöbbször 10 óra körül már az étel fel van téve főni, vagy ha sütnivaló hús van, akkor be van sózva, elő van készítve sütéshez. Elrendezik a házat, mosnak, vasalnak, sepernek, egész délig a ház körüli munkákkal foglalkoznak. Teszik ezt mindketten jó kedvvel és úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Aztán az ebédet felszolgálják, mosogatnak, mindent rendbe tesznek és ledőlnek 1-2 órára pihenni. Délután, mikor már egy kissé elül a déli hőség, kiülnek meginni a délutáni kávéjukat, ilyenkor általában valaki érkezik, vagy esetleg ők maguk mennek máshová kávézni, trécselni. Nem tudom, meg tudom-e ezt szokni valaha, hogy így, ilyen ügyesen és természetesen végezzem a házkörüli dolgaim, programszerűen, pánikolás nélkül... Én nem vagyok ilyen kiegyensúlyozott, nekem a napjaim nem egyformák, sokszor van valami, ami miatt nem tudok időben lefeküdni, például egy jó könyv, vagy egy jó film. Akkor meg reggel csúszik a felkelés. Anyósom és Maria nem olvasnak, de filmeket sem néznek, csak görög filmeket. Maria sem végezte el a liceumot, ha jól tudom csak az általános iskolát. Nincsenek nyugtalan maga-magakereséseik, mint nekem, legalábbis én nem érzékelek semmi ilyesmit. Ráadásul anyósom őszintén szereti apósomat és mindig tiszta szívéből próbál a kedvében járni és őt kiszolgálni. Maria már más eset, nem él egy kimondottan boldog házasságban, a férje azon görögök közül való, akik isznak. Tudom Jorgosztól, hogy nagy cirkuszaik is voltak, amiknek során a férje meg is verte Mariat, már egy párszor majdnem elváltak.