El kell ismernem, anyósom nagyon ügyes háziasszony. Mindennek megvan a maga helye, nincsenek felesleges dolgok, minden ragyogóan tiszta. Ahogy a lakásba belépünk, a kicsi előszobából jobbra nyílik egy aprócska kis folyosó, régimódi fekete mozaikpadlóval borítva, ennek a végében van az apró fürdőszoba. A kádban csak ülve lehetne fürödni, de hamar megtanulom, illetve megtanítanak, hogy a víz itt drága kincs és leszokom a kádban való fürdésről. Nemcsak gyakori a vízhiány Görögországban nyáron, de a villanyszámla sem kevés, ahhoz pedig hogy egy kádat megtöltsek forró vízzel, robbanásig kéne a villanybojlert melegíteni. Igy hát marad a zuhanyozás, ami nekem teljesen megfelel. A pici fürdőben van egy jó nagy mosógép, mellette a WC fülkén kuporgott szegény Jorgosz éjjelente, mikor tanulnivalója volt. A fürdővel ha szemben állunk, a bal kezünk felől nyílik a szülők hálószobája, jobbról a konyha. Minden kicsi, a hálóban  jobb kéz felől a franciaágy, bal oldalon a fal mellett egy kisasztal és mellette a varrógép, középen keskeny szabad hely, ahol eljuthatunk a nagy balkonajtóig. Az ággyal szemben, a falra illesztve, egy designos tartón a TV. Kissé túl magasan van ez nekem, mikor nyáron az ő ágyukban alszunk, eléggé zavar eleinte, ahogy annyira magasra kell nézni, de aztán megszokom. A tartószerkezet nagyon tetszik, nem is láttam ilyet azelőtt és remek ötletnek tartom. A hálóajtóval szemben, a keskeny folyosó másik oldalán nyílik a konyha. Illetve nem nyílik, mindig nyitva van, az ajtó le van róla szerelve, mert annyira kicsi, hogy az asztalt úgy állították be, hogy a negyedik személy a folyosó felől ül, az asztal ajtóba kilogó részénél. Az asztal konyha felőli részén csak két embernek van hely. Anyósom remek szervező lett az évek során a helyszűke miatt, hisz mindennek az asztalon kell lennie, mikor leülünk, mert utána nehézkes lenne valakinek az ülő emberek háta mögött mászkálni és más tálakat, étkeket előhalászni. A hűtőt ki se lehetne nyitni ilyenkor, apósom ül előtte, az az ő helye. A konyhaszekrényekben csak a szükséges holmi, minden szép rendben, a hűtőben is példás rend, tisztaság. A bejárati ajtó felé haladva a konyha felől, jobb oldalon van a nagyszoba, a hálóval van egy közös fala és közös a balkonja. A nagyszobában valamikor divatos, mostmár kissé régimódinak tűnő, de kényelmes bútorok vannak, a szükségesek, a hagyományosak. Egy kinyitható kanapé, két fotel, két kicsike asztalka, melyet mozdítanak ha vendég jön és felszolgálásra használnak, valamint középen egy nagyobbacska, téglalap alakú zsúrasztal. A kanapé mellett van egy komód, amiben kellemetlen meglepetés, a nagybácsi tartogat egy halom pénzt, mert nem akarja bankba rakni. Ezt Jorgosz mutatja meg nekem, de nem örülök negyáltalán neki. Bármi történhet, betörhetnek, aztán ki tudja, nem-e gyanakodnak rám, az idegenre. Félelmeim elmondom Jorgosznak is, ő sem szereti a sok pénzt otthon, de "hivatalosan" neki nem szabad tudnia róla. A nagyszobának van egy üveg ajtaja, amivel el lehet választani a kicsi, négyszögletű előszobától, ahol télen lepakoljuk a kabátokat, vastagabb cipőket, táskákat.

Kedvenc helyem a balkon. Hosszú és elég keskeny, de telistele virággal. A balkonnak nincsen fala, hanem vasrácsok védik le hosszában, ennek a fölülső kerületén végigfutó vaskarnisra helyezte anyósom a rengeteg felakasztható, feketére festett, vas virágtartót, szorosan egymás mellé, az egész balkont megtöltve velük. A legtöbben karácsonyi kaktuszfajták vannak és egyéb, nem sok vizet ígénylő virágok, tekintve, hogy nyáron ők elutaznak és valakinek mindig öntöznie kell, de mindegyik különösen szép és nagyon gondozottak, látszik, hogy szereti és babusgatja őket. Sokat vagyok a balkonon, reggel, ahogy felkelek, megcsinálom a kávémat és kiülök. Látnivaló nincs sok, sőt semmi, mert a keskeny udvaron túl már a másik tömbház kezdődik, de én nagyon élvezem.

 

A levegő illata, a bőrömre lecsapódó pára, a lakásokból kiáramló szagok, hangok mind mind más és nagyon megkapó. Nem tudom, mi az, ami tetszik, hisz otthon kertes házban laktam, óriási, nagy szobám volt, a szomszéd nem látott be a fenekünkbe - nem tudom, de nagyon tetszik minden. Jól érzem magam és örülök az egyedüllétnek is, van időm befogadni a sok ismeretlen dolgot és a benyomásoknak van idejük ülepedni, érni.